Ki emlékszik már?

  Ki emlékszik már? Ki emlékszik már a sumérokra, etruszkokra s az elsüllyedt Atlantiszra? Az örök álmukat álmodó, végtelen időkig háborítatlanul nyugvó fáraókra… A hunok vágtató lovainak vészterhes dobogására a szélfútta puszták fölött. s ki emlékszik már a saját barlangjaikba befalazott örmények sikolyára? Én emlékszem rájuk, pedig nem láttam őket, de mégis emlékük velem száguld […]

Who Remembers?

Who Remembers? Who still remembers the Sumerians, the Etruscans or sunken Atlantis? or …the pharaohs, pursuing their eternal dream, through undisturbed aeons of rest… …the ominous drumming of the hooves of the Huns’ horses galloping over the wind-swept wastelands. And who remembers the screams of the Armenians walled-up into their own caves. I remember them […]

Spirális Végtelen

Ha csillagporos éjbe menekülsz, szívemhez ér a szíved, s így elszenderülsz. Galaxisokon át vágyódik lelked lebegni együtt, a végtelenített tér-idő ködén át, valami biztos-bizonytalan égi-földi létbe, a szeretet-szerelem spirális és végtelen rengetegébe… T. Papp Ágnes Budapest, 2007. 07.07.

Sírnak a mátrai erdők

Április van és csípős szelek arcomba csapnak. Magányosan sétálok az egykori lombok alatt. Zöldellő lombokat, csivitelő madarakat képzelek el, mert most szellemerdőben, száraz avaron taposva bolyongok. Hová lettek a tölgyek, a hársak, akácok? Milyen gonosz erő az mely benneteket kegyetlenül tarra vágott? A szívem jéggé dermed, kérdésemre csak az esőcseppek felelnek… Kipp-kopp csapkodják fejem, arcom, […]

Hol vannak az igaz magyarok?

Apám! A csillagmilliárdokból nézz le ránk, s megláthatod – mivé lettünk mi magyarok? Te egy vagy az igazak közül, s már halott… Jól tudod, hogy a remény is halott ha a bitang, gaz árulók dorbézolhatnak újra s újra e szétszaggatott hon felett. E csonka haza csontvelejét szívják, s fejükre fonnak glóriát a szegfűpiros, ünneplő médiák. […]

Szívemben Gyöngy

Belesuhant a lelkembe a semmi, szívütőerembe érfogót rakott a múlt. Tátongó mélység zúzza a jelent össze. egy kislányt, aki semmin sem okult… Jégbezárt rózsabimbók reszketve szirmaikat bontják, s ha majd a végítélet órája kong, utoljára illatukat ontják. Könnyeim gyöngyszemek lesznek, lassan szívembe peregnek, lelkembe temetve titkon elfelednek, hisz fénylő kezek egekbe emelnek. T. Papp Ágnes […]