Szerző: Ágnes

Sírnak a mátrai erdők

Április van és csípős szelek arcomba csapnak. Magányosan sétálok az egykori lombok alatt. Zöldellő lombokat, csivitelő madarakat képzelek el, mert most szellemerdőben, száraz avaron taposva bolyongok. Hová lettek a tölgyek, a hársak, akácok? Milyen gonosz erő az mely benneteket kegyetlenül tarra vágott? A szívem jéggé dermed, kérdésemre csak az esőcseppek felelnek… Kipp-kopp csapkodják fejem, arcom, […]

Hol vannak az igaz magyarok?

Apám! A csillagmilliárdokból nézz le ránk, s megláthatod – mivé lettünk mi magyarok? Te egy vagy az igazak közül, s már halott… Jól tudod, hogy a remény is halott ha a bitang, gaz árulók dorbézolhatnak újra s újra e szétszaggatott hon felett. E csonka haza csontvelejét szívják, s fejükre fonnak glóriát a szegfűpiros, ünneplő médiák. […]

Szívemben Gyöngy

Belesuhant a lelkembe a semmi, szívütőerembe érfogót rakott a múlt. Tátongó mélység zúzza a jelent össze. egy kislányt, aki semmin sem okult… Jégbezárt rózsabimbók reszketve szirmaikat bontják, s ha majd a végítélet órája kong, utoljára illatukat ontják. Könnyeim gyöngyszemek lesznek, lassan szívembe peregnek, lelkembe temetve titkon elfelednek, hisz fénylő kezek egekbe emelnek. T. Papp Ágnes […]