Április van és csípős szelek
arcomba csapnak.
Magányosan sétálok az
egykori lombok alatt.
Zöldellő lombokat, csivitelő
madarakat képzelek el,
mert most szellemerdőben,
száraz avaron taposva bolyongok.
Hová lettek a tölgyek,
a hársak, akácok?
Milyen gonosz erő az
mely benneteket kegyetlenül tarra vágott?
A szívem jéggé dermed,
kérdésemre csak az esőcseppek felelnek…
Kipp-kopp csapkodják fejem, arcom,
s én hallom, egyre hallom-
esőcseppekkel átitatott szellemhangon
felelnek ők –
mert sírnak, zokognak
a mátrai erdők.
T. Papp Ágnes
Mátrakeresztes, 2006. április 13.
