‘¯` •. ¸ ¸ ☆. •’ ¯ `• . ¸ ☆ ”Segíts nekem, hogy együttátevezzünk az életvizeken!Hogy ne gúzsba kötveszorítsuk egymást,de úgy tekintsünkközös jövőnkre,mintha a Mindenségből látnánke pillanatra szabottKékbolygó-létünk,s mosolyogva, bátorítónnézzünk egymás szemébe…”- mondtad. S én csillagszemedbe nézve,remegve, félőn biztatom magam,hogy hiszek Neked,s bolyongó csónakunkbanrád bízhatom magam. (T. Papp Ágnes – Kék Bolygó)
Fehér paripám és sólyommadaram száguld a végtelen erdőn, hol nincs nyugovásuk, mert még nem HON vannak… s áldoznak a végtelen szabadságnak. Ha Hont lelnek ismét, s viszont… megpihennek majd a Fehér Szikla előtt húzódó pázsiton, mint anyaölön egykor, s szomjukat oltják a gyöngypatakból. T. Papp Ágnes – Kék Bolygó
Ím megporzom én az Életnek Fáját, hogy teremjen sok aranyalmát, mely táplálja a testeket, gazdagítja a lelkeket, s felfényesíti a szellemet… majd megszüli a Fénymagot, mely örökkön él és elpusztíthatatlan, él és virul, még a legsötétebb korokban is, hisz eonról-eonra száll *¨`* *¨`* *¨`* a mindig megújuló emberiség szívébe, s ki e nemes munkát […]
Mikor a Hold beleszeretett a Napba,s fényét testével eltakarta,hideg, sötét lepelt borított Földanyára,ki beleborzongott ez éjszakába. S az emberek szívébe rettegés költözött,és félelem szorította a lelkeket…mígnem a Hold az elrabolt Napot eleresztette,s Fénycsóva siklott az űrön át,mely aranyló burokba fonta Földanyát,hogy szeretettel felmelengesse,s Reményt hintsen isméta megdermedt Szívekbe. T. Papp Ágnes – 2015. március […]
Légy világítótorony a sötétség partjain! Fénylő fáklyafény a Világok Hídjain. Szívek fényoszlopa, ha a semmi felé sodródna a világ… Örző légy! S az emberekre, mint a Lelkek Kincsére vigyázz!!! *** (T. Papp Ágnes – Kék Bolygó)
„Mindennek eljön a maga ideje…” – szól a bölcs mondás évezredek óta. Még 2012. év végén született egy versem, amelyet eddig csak nagyon közeli barátaim ismerhettek. Most azonban, – amikor mikro- és makrokörnyezetünkben egyaránt – hatalmas küzdelem bontakozik ki a Világunkat meghatározó erők között, úgy érzem eljött a pillanat, hogy előkerüljön ez a vers, az […]
Feledhetetlen élményekkel tértem vissza rövid erdélyi körutunkról. 🙂 Életemben először jutottam el a történelmi Magyarország e szépséges és távoli vidékeire. Örökké a szívembe vésődött az az érzés, amikor először pillantottam meg a Kárpátok fenséges hegyvonulatát, a Szamos […]
Kedves Barátaim és Ismerőseim! Nagy öröm számomra, hogy az 1848-as márciusi ifjak szellemét megidéző ünnepségeket Kézdivásárhelyen, a Kárpát-medence legkeletibb magyar többségű városában, majd a közeli Gelence községben tölthetem, rokonaimmal és a szegedi hagyományőrző csapattal együtt. Szeretném elvinni magammal a „Szívemben gyöngy” verseskötetem üzenetét a helyi embereknek, ajándékkönyvek formájában. Néhány versszerető barátomnak már jeleztem, hogy lehetőség nyílik […]
Mit kívánok az Új Év küszöbén…Barátaim? Váljanak valóra álmaink, még akkor is, ha kősziklák tornyosulnak elénk….mert vágyaink átszüremlenek a durva falakon túlra, hol madárröptű szárnyakon hazatalálnak a gyermekkori vágyak… Legyen velünk az Erő a Szépség és az Energia, mely átszövi egész életünket, s az Univerzum öröktől való törvényeit is. •*☆*•☼•*☆*•
¸. • * ¸. • *** •. ¸ * •.¸ A Föld kristály-magvai A Nílus partjainál homokvihart fúj a meleg egyiptomi szél… a csillagok földig röpítik szárnyaik, s megpihennek a piramisok csúcsain. Ősi vágyak keringenek a Szfinx árnyain: szép, fájó dalt mesélnek, s én szembe fordulok a szélnek. Mesélj, mesélj nekem, ne legyen több titokfátyol […]
¸. • * ¸. • *** •. ¸ * •.¸ A Fehér Táltos égi jelre vár… Miért vagy bánatos, csodás Fehér Táltos? Sötét korokon át száguldottál fényes, győztes csatákon át. Csillagokat rúgattad erős patáiddal, s vágtattál végtelen réteken. Most éjsötét korba érkeztél ismét, ide a Hármas Piramis földjére. Én elmegyek hozzád, hogy együtt várjuk a […]
2012. január 26-án, csütörtökön délután, a Rádió17 műsorának vendége voltam, a Szívemben gyöngy verseskötetem kapcsán. Ha van kedved, hallgasd meg a műsor felvételét itt 🙂
Ha ott állnál újra, bársonyos fényben, igézve az ablak előtt, felidéznéd ismét a régi mesékből szép szerelmesed nevét… Miért, hogy a múltról csak könnyet idéző, fájdalmas dallamok szólnak? Jöjj velem ismét, ne fájjon a szíved, szép szemeidben a holnap. Higgy bennem, s énekelj velem, bízz bennem mindig! A szabad szellő letörli könnyed, együtt legyőzzük a […]
Ki emlékszik már? Ki emlékszik már a sumérokra, etruszkokra s az elsüllyedt Atlantiszra? Az örök álmukat álmodó, végtelen időkig háborítatlanul nyugvó fáraókra… A hunok vágtató lovainak vészterhes dobogására a szélfútta puszták fölött. s ki emlékszik már a saját barlangjaikba befalazott örmények sikolyára? Én emlékszem rájuk, pedig nem láttam őket, de mégis emlékük velem száguld […]
Who Remembers? Who still remembers the Sumerians, the Etruscans or sunken Atlantis? or …the pharaohs, pursuing their eternal dream, through undisturbed aeons of rest… …the ominous drumming of the hooves of the Huns’ horses galloping over the wind-swept wastelands. And who remembers the screams of the Armenians walled-up into their own caves. I remember them […]
Ha csillagporos éjbe menekülsz, szívemhez ér a szíved, s így elszenderülsz. Galaxisokon át vágyódik lelked lebegni együtt, a végtelenített tér-idő ködén át, valami biztos-bizonytalan égi-földi létbe, a szeretet-szerelem spirális és végtelen rengetegébe… T. Papp Ágnes Budapest, 2007. 07.07.
You cannot copy content of this page
