Ím megporzom én az Életnek Fáját,
hogy teremjen sok aranyalmát,
mely táplálja a testeket,
gazdagítja a lelkeket,
s felfényesíti a szellemet…
majd megszüli a Fénymagot,
mely örökkön él és elpusztíthatatlan,
él és virul, még a legsötétebb korokban is,
hisz eonról-eonra száll *¨`* *¨`* *¨`*
a mindig megújuló emberiség szívébe,
s ki e nemes munkát elvégzi:
az a Méheknek Népe.
(T. Papp Ágnes – Kék Bolygó)