„Mindennek eljön a maga ideje…” – szól a bölcs mondás évezredek óta.
Még 2012. év végén született egy versem, amelyet eddig csak nagyon közeli barátaim ismerhettek.
Most azonban, – amikor mikro- és makrokörnyezetünkben egyaránt – hatalmas küzdelem bontakozik ki a Világunkat meghatározó erők között, úgy érzem eljött a pillanat, hogy előkerüljön ez a vers, az íróasztalom fiókjából.
۩ ۞ ۩
Az Örök Mérleg
Mert megmérettetnek tetteink,
miként vágyaink tükre,
melyek auráink
szűrőin keresztül
lélekcsakráinkon át
visszavetülnek tetteinkre.
Milyen belső világ, mit építünk
szándékaink kristályain?
Milyen bölcs erő vezérel,
ha jó, s rossz között lebegünk még,
s nem tudjuk a lélekerdők útvesztői közt,
mi válik majdan igaz, vagy hamis játékká életünkben?
Ha lélekben Tűzmadárként szárnyalunk,
de tetteinkben kőfalakba ütközünk,
ki int majd bölcs szóval:
tegyük szívünkre kezünk,
s várjunk kissé még
mielőtt nagy hévvel
szárnyaló sólyommadárként
felröppen szívünk, s
vérereink zúgó patakja
szétárad bennünk, mint gyors zuhatag
a leomló kősziklák alatt…
Mert csak akkor látjuk jól,
ha kívülről nézzük az előre elrendezett
sakkjátszmát: ÉLETÜNKET.
Ha megtanultuk belső mérlegre tenni
tetteink és mások tetteit,
hogy Hórusz szeme
már az evilági valóságot
láttassa jól velünk,
s ne későn döbbenjünk rá
a meg nem tanult,
szép Életleckék tanulságaira.
S ne a félreértett eszmék vigyenek
balsorsunk sötét útvesztőibe,
de hidat építsünk valóságos tetteink
és vélt cselekedeteink spirális körgyűrűin át,
hogy egyik létidőnkből majd tiszta szívvel áthajolhassunk
újabb életünk bölcs döntéseibe, s ha lehet,
ugyanazt a hibát ne kövessük még egyszer el!
De tegyük mi is az Örök Mérlegre szívünk,
s vessünk számot tetteink, jó és rossz cselekedeteink
fényszűrőin át, Létünk Igazgyöngyeivel.
Mert megmérettetnek tetteink,
miként vágyaink tükre,
melyek auráink
szűrőin keresztül
lélekcsakráinkon át
visszavetülnek tetteinkre.
(T. Papp Ágnes – Eger, 2012. 12. 30.)
۩ ۞ ۩
