Ha ott állnál újra, bársonyos fényben,
igézve az ablak előtt,
felidéznéd ismét a régi mesékből
szép szerelmesed nevét…
Miért, hogy a múltról
csak könnyet idéző,
fájdalmas dallamok szólnak?
Jöjj velem ismét,
ne fájjon a szíved,
szép szemeidben a holnap.
Higgy bennem, s énekelj velem,
bízz bennem mindig!
A szabad szellő letörli könnyed,
együtt legyőzzük a sötétet!
Ha mindenki azt mondja,
hogy nem hisz már benned,
s még a szerelmed is elhagyott,
akkor se féljél,
veled leszek ott is,
a bajban is testvéredként.
A gondnak egyszer vége,
ránk süt a Hold is,
s a napfény megcsillantja a REMÉNYT!
Jöjj velem ismét,
ne fájjon a szíved,
szép szemeidben a holnap.
Higgy bennem, s énekelj velem,
bízz bennem mindig!
A szabad szellő letörli könnyed,
együtt legyőzzük a sötétet!
T. Papp Ágnes
Budapest, 2009. 09.13.
