Fehér rózsaligetben
Egykor, fehér rózsaligetben sétáltál velem,
s én hittem a szép varázslatban, némán és szelíden.
Hány és hány esztendőn át
hallgattam csendben a MAG dallamát,
s nem tudtam kinn, vagy benn vagyok,
csak előtörtek szívemből régi szólamok,
bársonyos rózsaszirmok bódító illata,
s a tengermoraj éjsziklákba szökő dallama.
Te csak jöttél elém halkan, dobogó szívvel,
a közös múltból a jelenvalóba, hogy a
jövő fénysávjain együtt haladva
ígérjünk a Világnak valami sosemvolt,
szép történetet, hogy a zöld levelecskékből
font ágak az Aranykapun át hajladozva,
átvigyék lelkünket egy másik dimenzióba…
S most megint fehér rózsaligetben sétálsz velem,
s mi már ketten hiszünk a varázslatban, szép szelíden.
T. Papp Ágnes * Csillagcsónakos
