Ott voltál, eljöttél, megéreztél engem,
lélekben eggyé olvadtál velem…
látod? a küszöbödön állok,
hozzád szólok, s várok…
körbe jár az áramlás,
minden milyen más most?!
fénylámpások gyúlnak,
titokfátylak lehullnak…
álmod az én álmom,
gyermekké lettél ím velem,
nincs bennünk semmi félelem!
kinyújtom karom feléd,
ismerlek rég!
érzem a Fényed belül,
tudd: már nem vagy egyedül,
néma tükröt tartok eléd
lépj a fotonáramlásba,
az örök, gyógyító Forrásba…
látod? itt vannak ők is:
a régi társak, vágyak,
szerepek, játszmák,
karmikus táncok,
lágy Magszirom-hullások,
fényszálakon függő Lélekmagok,
különös Csillagórák szülöttei:
Anyaföld ölén kibomló,
egyszeri és megismételhetetlen
Isteni terv sziporkázó,
s szétáradó Magszirmai
bárhová fújt el
a Szent Terv
Himnusza
Egységben születtél
Fényküldött lettél,
felismerted lélek-lámpásomat,
így ismét Testvéremmé szelídültél…
s ha majd megint messzire röpíti
kibomló Magszírmainkat
az Új Idők, Új Szele,
tudd: te sem vagy más, én sem vagyok más,
mint szivárványszárnyú
csillagporhullás… ¸.•*´¯) ¸.•*´¯) ¸.•*´¯)
T. Papp Ágnes - Los Angeles - 2016. április 16.
