Tükörkapu
avagy
az
Átlényegülés kapuja
Közel egy esztendeje, hogy fehér, ezüst- és aranyszínű, dekorációs műhó spray flakonok kerültek a kezembe. Nem tudtam, hogy mit fogok velük kezdeni, de éreztem, hogy fontos szerepük lesz majd a karácsonyi készülődés időszakában.
S eljött a pillanat.
A mátrai kisházunk udvarán pompázó óriásfenyő csúcsára, egy váratlan pillanatban, egy aranysárga tollú énekesmadár szállt le. Én épp kint voltam a kertben és elbűvölten bámultam a csodás madárra, amely varázslatosan trillázó énekével szinte lebénított, s megszűnt az IDŐ körülöttem… Ekkor a Napszentület áldott pillanata következett el éppen, s a búcsúzó napsugarak, a fenyőfa tetejében tündöklő madarat, valódi aranyfénnyel borították be.
Amikor a Nap épp elküldte utolsó sugarait, az Eget a Földdel összekötő óriásfenyőnk csúcsára, az énekes aranymadár is elrebbent…
Én kissé szédült állapotban léptem be a nappali szobánkba, s nekifogtam az ablak dekorációjának úgy, hogy magam sem tudtam mit fogok alkotni.
Az előző percek hatása alatt, szinte pillanatokon belül elkészült a mű.
Lelki szemeimmel már láttam is a megéledő fenyőfát, amely Fénymag-lelkével üzenetet küldött egy felsőbb dimenzióba...
Azon az éjszakán nekiláttam verseim összegyűjtéséhez, s már azt is tudtam, hogy az új verses válogatásom címe nem lehet más, mint:
CSILLAGCSÓNAKOS.
*¨`*☼*¨`*
